ki mit csinál?

Építőiparban jártasabb olvasóim talán megbocsátják, de engedve a gyakran tapasztalt építtetői ismerethiánynak, úgy érzem célszerű egy kisebb összefoglalót írnom arról, hogy ki mit is csinál, de főnként kinek mi (lenne) a dolga néhány építési folyamatban.

Az építész:

  • előkészíti a beruházást, egyeztet a megrendelővel,
  • pontosan meghatározza a tervezési feladatot,
  • összefogja és irányítja a szakági tervezőket (gépész, statikus, elektromos tervező, belsőépítész stb.),
  • elkészíti a beruházás alapját képező koncepció és látványterveket,
  • elkészíti az építési engedély kiadásához szükséges terveket,
  • elkészíti a kivitelezéshez vagy tendereztetéshez (árversenyhez) szükséges tender és kiviteli terveket
  • szakmai szempontból az építés során ellenőrzi a kivitelezési folyamatot, hogy az a tervek szerint halad-e (ezt nevezzük tervezői művezetésnek),
  • az építtetők érdeke az, hogy a tervező soha ne legyen a kivitelező megbízottja és az is kívánatos, hogy a kivitelező se legyen a tervező megbízottja – bár ezt nem tiltja semmi – csak a józan ész.

A bonyolító:

  • előkészíti a beruházást,
  • versenyezteti a kivitelező cégeket, előkészíti a szerződéseket,
  • folyamatosan tájékoztatja a megrendelőt a projekt árának alakulásáról,
  • ellenőrzi a szerződéses teljesítések alakulását,
  • bizonyos esetekben biztosítja a műszaki ellenőrzést is, vagy ő szerződik a műszaki ellenőrrel.

A műszaki ellenőr:

  • elsősorban ellenőrzi a kivitelezőt, hogy a munkák a tervek szerint, de az összes kötelező szabvány, jogszabály és szakmai szabály betartásával készülnek-e,
  • elsődleges szabályként a megrendelő/építtető közvetlenül bízza meg, vagy fizeti,
  • de soha nem állhat a kivitelező cég vagy cégek alkalmazásában, vagy megbízásában (érdekütközés miatt),
  • ellenőrzi a terveket is, hogy megfelelnek-e a megrendelő igényeinek illetve a vonatkozó szabványoknak, jogszabályoknak
  • a műszaki ellenőr kötelessége minden lényeges építési fázisnál jelen lenni és minden fontosabb szerkezeti részt eltakarás, vagy kibetonozás, vagy bármilyen egyéb utólag már nehezen korrigálható építési folyamat előtt átnézni, ellenőrizni
  • az építkezés jellegétől függően, de legalább hetente bejárja az építési helyszínt, ellenőrzi az építési naplót

A felelős műszaki vezető:

  • minden esetben a kivitelező megbízottja vagy alkalmazottja
  • legfontosabb feladata, hogy az építkezés során ő viseli a felelősséget a korrekt, pontos, terv és szabályszerű munkavégzésért,
  • az ő feladata a vagyon-, tűz és balesetvédelemről gondoskodni,
  • az ő felelőssége bármilyen építési munkával összefüggő kár vagy baleset – értelemszerűen ezek elhárítása, megakadályozása az ő kötelessége.

A generál-kivitelező vagy fővállalkozó:

  • árajánlatot ad a teljes kivitelezésre (angol területen contractor, vagyis szerződő),
  • biztosítja a felelős műszaki vezetőt és az építésvezetőt (bizonyos építési munkáknál ez különféle jogosultságokhoz van kötve),
  • szerződik a kivitelezőkkel, vagy alvállalkozókkal, koordinálja a munkákat, megszervezi a különféle szakmák közötti együttműködést, biztosítja mindenki számára a munkavégzés feltételeit,
  • viseli az építési folyamatokkal kapcsolatos összes munkálatért az anyagi és jogi felelősséget (pl. az építési terület őrzése is a kivitelező feladata),
  • betartja és betartatja a vállalt kivitelezési határidőket, viseli a kötbérből adódó anyagi kötelezettséget,
  • elvégzi és biztosítja az összes érintett szakma vonatkozásában a garanciális javításokat, szavatossági munkálatokat.

Nagyjából ezekre a főbb tevékenységekre bontható a különféle szakterületek feladatköre.

Ezektől természetesen el lehet térni a konkrét építési szerződésben, de nem célszerű. A fenti munkamegosztás és az érdekkörök ilyen módon történő elválasztása a megrendelő/építtető érdekeit tükrözik. Minden ettől eltérő megoldás azt eredményezheti, hogy az építtető érdekeinek maximális képviselete valamennyire sérül.

(Érdekességképpen megemlítendő, hogy a múlt századig, nagyjából a háború előtti időkben a tervező és a kivitelező nem vált szét egymástól, ott a megrendelők egy építésznek adtak megbízást, és nem egy tervet, hanem egy kész épületet vártak tőle, nyilván korábban egy pályázaton bemutatott terv alapján. Más idők voltak azok, és más volt a munkamorál. Akkoriban egy építész nem engedhette meg magának, hogy spóroljon az anyagokon, vagy esztétikai engedményeket tegyen, hiszen nem egy cég viselte a kockázatot, hanem az építész, név szerint. Nem véletlen, hogy az akkoriban épült házak még mindig állnak, és még sokáig állni is fognak, a 10 éve épült “lakóparkok” közül meg néhány már most megérett a bontásra. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy svindlerek és sima csalók, meg kontárok -természetesen- akkoriban is voltak bőséggel, elég csak az Andrássy út kijelölésekori hatalmas ingatlan-panamára gondolni. Néhányan nagyon csúnyán meggazdagodtak a kisajátításokkor, érdekes viszont, hogy az épülő házak színvonala nem sínylette meg a dolgot. De ezekről majd egy másik cikkben.)

Reklámok

ossza meg véleményét!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: